Szöveg
Hétvári Andrea: Szeptember — vers
A plafon jobb sarkából
négy pók is lesben áll,
hogy alvás közben
rám sétáljanak.
Ki tudja,
mit szeretnének aztán.
Anya leoltja a villanyt,
már menetelnek is a kezemen.
Csíp! Szúr! Hasogat!
JUJJ
Anya, kapcsold föl a lámpát!
Biztos vagy benne,
hogy nem faltak még föl?
Szóval azt mondod, nem.
Anya szerint elég éhesek ahhoz,
hogy nyugton üljenek a hálóban
a csend hangjait fürkészve,
mert szúnyog már régen
nem zümmög errefelé.
Még szerencse! Legalább
nem csapkodom miattuk a fülemet
félálomban egész éjszaka.
Most mégis aggódom.
A pókok üres pocakkal
nem fognak tudni elaludni.
Sajnálom őket!
Most mit csináljunk?
Rendeljünk nekik vacsorára
kukac-pizzát vagy
muslica-konzervet?